Nagyon remek, hogy a fokozhatatlanul sz@r napjaimat, a következő napokban simán tudom űberolni. Ráadásul, simán, zökkenő mentesen, profi módon. Jóóó, azért vannak ám akik, önként, dalolva, kérés és zokszó nélkül besegítenek. Leginkább a háttérben manipulálva, mert szemtől-szembe még hülyét csinálnának magukból. Mondjuk ÍGY is! :-D
Ma szívesen sírtam volna..... aztán csak röhögtem.... aztán megint sírtam volna (Nem tettem! Nehogy mááá' !).... aztán csak elment még az élettől is a kedvem. :-/
Vicces lenne ez az egész... valahogy mégsem tudok rajta önfeledten röhögni. :-/
Aztán nemrég kaptam levelet. Nem mondom, hogy jobb lett tőle.... azt sem, hogy máshogy gondolok dolgokat. De a véleményekről megegyezik a véleményünk. Nem szoktam levelet betenni a blogba. EZT most beteszem. MAGAMNAK, magam miatt. Csak, hogy soha ne felejtsem el, mennyit számít a számomra semmitmondó emberek véleménye (időnként tényleg egyenes út vezet A-ból B-be... és már meg is érkeztünk C-hez! Pedig nem kéne...)
Szóval a levél:
"Néhány hónappal ezelőtt olvastam Szendi Gábor lapját: <http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/nyugalom-abc-je.htm> Akkor éppen kapóra jött, mert a Villanyoltó Boldogasszony akkor is kiakasztott. Már nincs jelentősége, hogy mi volt az ok, csak az, ahogy reagáltam rá, ahogy elvesztettem a fejemet. Akkor megfogadtam, hogy ő és a hozzá hasonlóknak nem hagyom, hogy "nyomogassák a gombjaimat". Ma is hasznos volt a fenti cikket újra elolvasnom. Helyére került néhány dolog. Ahogy Clint Eastwood mondta az egyik filmjében: "A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle." Hát nagyjából nekem is ez a véleményem egyesek véleményéről. :-)"
Villanyoltó Boldogasszony????? :-DDDDDDD Kicsihülye.:-DDDDDD Igazából ettől a két szótól kerültek helyükre a dolgok. :-)
...megfordult ma az üres fejemben, hogy visszahátrálok a házasságomba, és akkor mint véres kardot, tudom mutogatni A FÉRJEM, hogy van ám nekem ilyen is, aki "megvéd" engem mások baromságától!! DE JÓÓÓÓ! :-/ ...aztán rájöttem, hogy világ életemben saját magam védtem meg saját magam.... és a hozzám közelállókat is....még saját magamtól is.
Persze, halott, hamvába holt ötlet, tudom én. ...de végül is...ez is egy lehetőség... jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a legkönnyebben kivitelezhető, közmegelégedettségre szolgáló lehetőség. De a fene sem akarja, hogy a köz elégedett legyen! Én akarok elégedett lenni! Szóval ezt a remek ötletet , rögtön el is vetettem. :-) Pedig milyen szééép ötletecske! ...és legalább egyszer az életben végre megfelelnék a kimondatlan, ámde kőbe vésett elvárásoknak. :-/ Más kérdés, hogy az én elvárásaim homlokegyenest ellenkező irányban vannak, de ez senkit nem érdekel, mert mások úgyis SOKKAL jobban tudják, hogy a másik embernek mi a jó!!!
Persze , tudom én! Rengetegen élnek boldogtalanul a miénknél sokkal rosszabb házasságban... nem is olyan rossz ám ez a házasság. Csak én vagyok örök problémagyár, örök elégedetlen. Különben is! Boldogság? MI AZ????
Viszont lehet, hogy igaza van J.E.F.-nek. A látszat az nagy dolog! Adni kell rá... és egy csomó probléma lepattan, mert hát , ügye látszólag szépen, boldogan élünk. Minden nagyon szééép, minden nagyon jó..... az élet meg amúgy is lehet fenékig tejszínhab, már csak az a kérdés, hogy ki a franc akar fenékig tejszínhabban létezni?? Ráadásul így sem vagyunk boldogok, együtt sem vagyunk boldogok...akkor meg nem mindegy???? Minek vesződni válással, ügyvéddel, bírósággal.... legalább megint visszaáll a posványos állóvíz. A hullámoktól már úgyis kezdek fuldokolni "kicsit". Tengeri beteg lettem....
Így nem tudok holnap dolgozni! Villanyoltó Boldogasszony??? ...és álljam meg röhögés nélkül??? HOGYAN??? :-)
Ui: Klaudia, lassan besárgulok az irigységtől ! :-)
Uui: most lefexem, aludni. Ilyen korán! ...és ha kis szerencsém lenne fel sem ébrednék többet ezen a bús világon. Persze nincs szerencsém. :-/ Ezért reggel felkelek, felteszem a civilizált arcomat (esetleg kifestem magam, mert úgy hatásosabb)...és elmegyek kedvenc munkahelyemre. Teszem a dolgom. Kerülöm a konfliktusokat, vérontást. A vérontást az nagyon!
Véleményem meg nekem is van. Mások házasságáról, életéről is! ... de továbbra sem érzek olthatatlan vágyat arra, hogy elmondjam a véleményem. Bár ezen még gondolkozom...lehet, hogy 1x mégis csak elmondom, hogy egy kapcsolattal meddig és mikor kell foglalkozni. Leginkább addig és akkor, amikor MÉG VAN KIVEL és VAN MIVEL!!! Nem utána kell a világ felé mutatni hogy milyen jó feleség vagyok/voltam.... persze , ez meg az én véleményem. ;-)
...és az is az én véleményem, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. ;-)
Az írás tényleg terápia... már nem is olyan fekete minden... inkább olyan felmosólé színű, világos fekete...jóóó legyen sötét szürke, csak mert mire megírtam magvas gondolataimat jobb kedvem lett....enyhe csúsztatással.... :-)
